Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezetek A természetgyógyászat c.könyvemből

2010.07.31

A természetgyógyászati tevékenység jogi szabályozása Magyarországon

 

Hazánkban a természetgyógyszati tevékenységet a Kormány 40/1997. (III.5 ),és a 11/1997 . ( V.28 ) Népjóléti Minisztériumi rendelet szabályozza. A rendeletek hatálya kiterjed az orvos és nem orvos által végzett természetgyógyászati tevékenység fontosabb területeire .Megfogalmazzák ,hogy mit ért a magyar kormány és az államigazgatási szervek természetgyógyászati tevékenységen ,milyen területei vannak a nem konvencionális medicinának ,kik végezhetnek és milyen feltételek között természetgyógyászati tevékenységet ,hogyan ,hol és milyen előképzettséggel  lehet a munkához szükséges képesítést megszerezni ,melyik hatóság adhat működési engedélyt ,milyen szakmai kompetenciával rendelkezhet az orvos és a nem orvos képesítésű természetgyógyász . A rendeletek igyekeznek pontosan behatárolni ,hogy milyen szakmai , gyógyítói ,egészségügyi igazgatási ,jogi ,közigazgatási ,kommunikációs ,morális ,gyakorlati és elméleti ismeretekkel kell rendelkezni az egyes területeken dolgozni kívánó szakembereknek ,specialistáknak .A két jogszabály igyekszik pontosan meghatározni a gyógyító munka feltételeit ,az alapképzésen túl előírja a továbbképzés ,a szakmai munka ellenőrzésének és hierarchiájának a rendszerét .

A két jogszabály megalkotásával és a több mint egy évtizedes tapasztal-taival ,kipróbálásával és működtetésével Magyarország elsőként foglalta jogszabályba ezt a szerteágazó ,bonyolult és egyes körökben időnként meglehetősen vitatott gyógyító tevékenységet .

Az eltelt időszak alkalmas lehet arra ,hogy a komplementer medicina területén folyó tevékenységet és a jogszabályok tapasztalatait értékeljék és a továbbfejlesztés lehetőségeit felvázolják .A rendelet a szakmai munka kockázatának csökkentése és a megfelelő az orvosi gyakorlatban alkalmazott szakmai kontroll és a szakterületek hierarchizálása végett a nem orvos természetgyógyász számára előírja ,hogy orvos konzulenssel kell rendelkeznie ha önálló tevékenységet kíván folytatni .A nem orvos természetgyógyász diagnózist nem állíthat fel ,csak állapotfelmérést végezhet ,az orvos által előírt gyógyszereket nem változtathatja meg és köteles a paciens figyelmét felhívni arra ,hogy a hagyományos gyógyítási tevékenységet tovább folytassa és az orvosa által előírt gyógyítási folyamatot ne szakítsa meg .Ez  egy előrelátó és körültekintő rendelet ,amely gondoskodik arról ,hogy a betegek ne essenek ki az orvosi ellátásból ,megfelelő szakmai kontroll alatt álljanak és igyekszik kizárni a szakmai tévedés lehetőségét .A megvalósítás során akkor keletkezik probléma ha a konzulens orvos nem rendelkezik természetgyógyászati felkészültséggel ,aminek –ismerve az orvostársadalom természetgyógyászattal kapcsolaltos felfogását - nagy a valószínűsége .Ebben az esetben ,ha erre sor kerülne ,nem tudja eldönteni ,hogy a természetgyógyász által alkalmazott terápia hasznára válik –e a betegnek ,vagy sem .Az orvosok másik része ,felismerve a konvencionális ,akadémiai gyógyítás korlátait és a komparatív medicina egyes területeiben rejlő lehetőségeket , maga is alkalmaz természetgyógyászati gyógyítási módszereket .Ezeknek az orvosoknak a száma folyamatosan gyarapszik .Ők azonban,ritka kivétel-től eltekintve különböző megfontolásokból nem vállalnak tanácsadói feladatokat . Az orvostársadalom jelentős (valószínűen döntő többsége ) általában elutasítja a holisztikus gyógyítást . A vázoltakból eredően nem nehéz feltételezni ,hogy nagyon kevés természetgyógyásznak van komplementer medicinához  is értő konzulens orvosa . Az orvos és a nem orvos természetgyógyászok közötti ellentét így már rendeletileg be van programozva !

További gondot jelent az ,hogy a rendelet  az orvos természetgyógyá-szok vizsgájáról nem rendelkezik . Az orvosok számára fenntartott természetgyógyászati szakmák elsajátításának , a vizsgáztatásnak ,furcsa és érthetetlen módon,a természetgyógyászati alapmodul ismeret-anyagának az elsajátítása ,a vizsga követelményeknek való megfelelés nem előfeltétele .Így állhat elő az a furcsa helyzet ,hogy az orvosok például manuálterápiából ( népiesen csontkovácsolásból ) vizsgát tehet-nek , anékül ,hogy elsajátították volna a természetgyógyászati alapisme-reteket . A megoldást az jelentené ,ha az orvosoknak is kötelezővé tennék a természetgyógyászati alapismeretek oktatását .Ezzel az oktatás és a vizsgáztatás rendje egységessé válna . A rendelet egyébként előírta ,de az egytemek döntési hatáskörébe utalta ,a természetgyógyászati képzés bevezetését .Ezzel a lehetőséggel kevés orvosi egyetem élt . Az egyetemek passzív ellenállása miatt a rendeletnek ezt az előírását módosították .

Érdekes felmérést végezetek az orvostanhallgatók körében a természetgyógyászattal kapcsolatos attitűdökről az egyik orvostudományi egyetemen . A természetgyógyászati ismeretek egyetemi oktatásának a bevezetését két körülmény is indokolná : egyrészt a betegek alkalmaznak természetgyógyászati módszereket ,másrészt amint ez a szóbanforgó vizsgálatokból is kiderült a hallgatók  és a végzett rezidensek érdeklődéssel fordulnak az alternatív medicinához és szükségesnek tartják a természetgyógyászat integrációját az orvosi kurrikulumba ,illetve fontosnak tartják ,hogy az orvosok a laikusoknál nagyobb mértékű természetgyógyászati ismerettel rendelkezzenek .A hallgatók saját attitűdjüket kedvezőbbnek tartják ,mint a végzett orvosokét .Ez azt jelenti ,hogy a természetgyógyászati alapismereteket nyújtó képzést az orvosegyetemi tanulmányok végzése alatt érdemesebb folytatni ,és nem az azt követő orvosoknak szóló képzésben .

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.